Számaink

• 2024/1. 14. évf. 28. szám

• Hévizi Ottó: Reziliencia (Tudatok és tudattalanok - egy metafora kísérlete)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: tudattalan, Jung, Freud

  A tudattalan (Unbewußte) egyik első, 1828-ban papírra vetett laudációját választottam előadásom mottójául Schopenhauertől, még ha a tudattalannak a tudatossal szembeállított, sőt magasan fölé helyezett beállítását nem is osztom. Már csak azért sem, mert a tudattalant egy nívón, horizontális viszonyban látom a tudattal és a tudatossággal. Közöttük van ellenirányú mozgás, de kizáró ellentét és fölérendelés nincs. Másrészt azt is jelezni szerettem volna a mottóválasztással, hogy a tudattalan fogalmát olyan tágasságban próbálom tárgyalni, ahogy eredetileg - azaz Freud és Jung fellépését megelőzően - a tudattalan fogalma megjelent a pszichológia és filozófia horizontján, nagyjából egy időben azzal a felfogással, amelyet előadásomban a nivellált rációdualitás terminussal fogok megnevezni.

• Ullmann Tamás: Test, tudattalan, normalitás

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Fuchs

  A tudattalan fogalma jelentős változásokon ment át az elmúlt két évszázadban. Nem csak a fogalom kontextusa változott sokféleképpen a művészi, az okkult, a mélypszichológiai, a mitikus, a kulturális, a testi, a strukturális és a kognitív dimenziók között, és nem csak a fogalom jelentése vált gyakran éles viták tárgyává a különféle tudományfelfogások kontextusában, hanem a kultúrában, a közbeszédben és az általános műveltségben elfoglalt helye is változott.

• Vermes Katalin: Tudattalan és testetlen énállapotok színeváltozásai

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Tudattalan; testi szubjektum, testtelen; pszichodinamikus mozgás- és táncterápia; bottom-up approach; szabadságtechnika

  Amikor a tudattalan kifejezést használjuk, a pszichét a tudatos - nem tudatos tengelyen értelmezzük. A tudattalan tartomány tételes leírása a pszichoanalízisben a tudatos szubjektum újkori vezéreszméjével szemben bukkant fel, innen nézve vált témává, problémává. A tudatos szubjektum perspektívájából nézve csodálkozunk Freuddal együtt a tudat hézagosságán, s azon, hogy a psziché túlnyomórészt tudattalanul működik. Azonban, ha szubjektivitásunkat, önmagunkkal való azonosságukat nem az újkori cogito eszmény felől értelmezzük, hanem átélt, alkotó testi egzisztenciánkból indulunk ki, akkor nem a tudattalan hatalmas tartományán, hanem a testtelen énállapotok lehetőségén kezdünk el csodálkozni. Miképp tudja egy primordiálisan érző testi szubjektum elveszíteni testi érzékenységét, testi alkotó kapacitásai átélését? Az írás szerzője a fenomenológiai perspektíva mellett pszichodinamikus mozgás- és táncterápeutaként is firtatja a "testtelen" problematiákáját.

• Marosán Bence Péter: Kollektív tudattalan, kollektív traumák: egy fenomenológiai megközelítés kísérlete

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Husserl, Freud, Jung, kollektív tudattalan, kollektív traumák, fenomenológiai tudattalan

  A kortárs Husserl-kutatásban konszenzuális felfogásnak számít, hogy Husserlnek igenis volt mondanivalója a tudattalan kérdéséről fenomenológiai tekintetben, sőt, mi több, a tudattalanról alkotott husserli felfogás számos ponton értelmesen és termékenyen összehasonlítható a pszichoanalízis és konkrétan Sigmund Freud tudattalan-fogalmával. A Husserl-szakirodalomban mára már az is közhelynek számít, hogy az 1920-as évektől kezdve Husserl munkásságában egyre nagyobb szerep jutott az interszubjektivitás és a történetiség problémáinak. Ezeken az alapokon szeretnénk megmutatni, hogy Husserlnél nem csupán a tudattalan, hanem egyenesen a kollektív tudattalan koncepciójának körvonalai is megtalálhatóak, sőt, ezzel összefüggésben, a husserli filozófia vonatkozó megjegyzései alapján a kollektív traumák fenomenológiai elmélete is megfogalmazható, szigorúan husserli alapokon. A tanulmány első felében a tudattalan és a traumák freudi, majd jungi fogalmaival fogunk foglalkozni, és ezen előzetes vizsgálódások alapján fogunk neki a tanulmány második felében a vonatkozó fogalmak azonosításának a husserli filozófiájában, illetve a husserli filozófia alapján történő fenomenológiai továbbgondolásának.

• Köhler Ágnes: A Ding an sich evolúciója a tárgykapcsolatelméletben - Wilfred R. Bion munkássága alapján

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Kant

  Dolgozatomban egyrészt a kanti Ding an sich fogalmának pszichoanalitikus alkalmazását vizsgálom Wilfried Bion elméleti munkásságára támaszkodva. Másrészt ennek a pszichonalitikus használatnak olyan elméleti következményeit szeretném bemutatni, amelyek a filozófiai kiindulópontok újraértékeléséhez vezethetnek. Ez a bioni elméletnek kimondott célja is: a tudományok újfajta megalapozása, miszerint a megismerés folyamatának vizsgálata csak az érzelmek vizsgálatán keresztül valósulhat meg.

• Schreiner Dénes: A jövő felvillanása

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Husserl

  Az alábbi tanulmány azzal a jelenséggel foglalkozik, mikor egy adott helyzetben hirtelen mintegy megelőlegeződik a következő pillanatban vagy a távolabbi a jövőben bekövetkező esemény. Nem tudatos előrelátásról és nem is akaratlagos tervezésről van szó, hanem egyfajta felvillanásról vagy sejtelemről, mely megmutatja a jövőt, noha e megelőlegezett pillanat később a tapasztalatban nem mindig töltődik be. Mindez olyan ösztönszerű előrenyúlásként, az időtárgyra irányuló többletvélekedésként értelmezhető, mely váratlanul éri az embert. Ennyiben különbözik a normál időtudat protencióitól és asszociációitól, mivel meglepi a szubjektumot a maga eseményszerűségével. Ugyanis az elővételezett jövő kvázijelenként mutatkozik meg, noha közben mégis megtartja jövő-karakterét. A következőkben néhány példa segítségével vizsgálom meg e fenomén alapjellegzetességeit és típusait, illetve viszonyát az időtudat egyéb működéseihez.

• Horváth Lajos: Az affektív tudattalan architektonikája: Affektív tudattalan és implicit narratíva

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: tudattalan, fenomenológia, pszichoanalízis, affektív tudattalan, implicit narratíva, narratív identitás

  A tanulmány célja az affektív identitás fenomenológiai fogalmának tisztázása és kiegészítése. Az affektív identitás az úgynevezett affektív tudattalanra épül, amely a fenomenológiai tudattalan egyik típusa, de nem csak az értelemképződés passzív előzetes szférájára utal, hanem aktív pszichológiai szerveződés is, amely befolyásolja az érzelmi-hangulati életet és a viselkedést. A tanulmány első része a narratív és az affektív identitás összehasonlító elemzésére vállalkozik. A második rész pedig az implicit narratíva áthidaló szerepe mellett érvel.

• Marx Laura: A mesterséges tudattalan és az AI terapeuták

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: impathy, empátia, mesterséges tudattalan, terápia

  Tanulmányomban az emberi és a nem-emberi tudattalan kialakulásával foglalkozom. A kortárs pszichoanalízis és az idegtudományok a mesterséges intelligencia ugrásszerű fejlődése nyomán már nem csak az emberi, hanem a gépi ágensek viselkedésének mibenlétét is kutatják. Lehetséges az ember számára kedvező kimenetele az AI viharos térhódításának? Szeretném megmutatni, hogy van erre esély. Alapul Luca M. Possati mesterséges tudatalattiról írott téziseire támaszkodom, amelyek a klasszikus pszichoanalízis, Jacques Lacan és Bruno Latour egyes elméleteit fuzionálva értelmezik az AI megjelenésével gyökeresen megváltozott világ humán és nem-humán szereplőinek egymással való bonyolult kapcsolatát.

• Valastyán Tamás: A Gemüt gondolkodója (Novalis és a tudattalan)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Husserl, Freud, Jung, kollektív tudattalan, kollektív traumák, fenomenológiai tudattalan

  A kortárs Husserl-kutatásban konszenzuális felfogásnak számít, hogy Husserlnek igenis volt mondanivalója a tudattalan kérdéséről fenomenológiai tekintetben, sőt, mi több, a tudattalanról alkotott husserli felfogás számos ponton értelmesen és termékenyen összehasonlítható a pszichoanalízis és konkrétan Sigmund Freud tudattalan-fogalmával. A Husserl-szakirodalomban mára már az is közhelynek számít, hogy az 1920-as évektől kezdve Husserl munkásságában egyre nagyobb szerep jutott az interszubjektivitás és a történetiség problémáinak. Ezeken az alapokon szeretnénk megmutatni, hogy Husserlnél nem csupán a tudattalan, hanem egyenesen a kollektív tudattalan koncepciójának körvonalai is megtalálhatóak, sőt, ezzel összefüggésben, a husserli filozófia vonatkozó megjegyzései alapján a kollektív traumák fenomenológiai elmélete is megfogalmazható, szigorúan husserli alapokon. A tanulmány első felében a tudattalan és a traumák freudi, majd jungi fogalmaival fogunk foglalkozni, és ezen előzetes vizsgálódások alapján fogunk neki a tanulmány második felében a vonatkozó fogalmak azonosításának a husserli filozófiájában, illetve a husserli filozófia alapján történő fenomenológiai továbbgondolásának.

• 2023/1. 13. évf. 26. szám

• Fodor Dávid: The myth of Cybele in the eyes of Sallustius and Julian (1-14.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Julian, Sallustius (Sallust), Neoplatonism, Mother of the Gods, Cybele, Attis, 2023/1

  This paper aims to present the interpretation of the myth of the Mother of the Gods in the works of Sallustius the Neoplatonist and Emperor Julian (the Apostate). I introduce the topic by giving a short summary of the interpretation of myths in the Platonic tradition, before explaining the myth itself and its importance. In the end I point out the main differences and similarities between the two philosophers' interpretations.

• Ufuk Tura: For-me-ness: Shedding the implicit ontological weight (15-38.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Minimal-self, phenomenal character, subjective character, for-me-ness, diachronic unity, unconscious representation, 2023/1

  This article aims to evaluate the ontological implications of the thesis that the for-me-ness character is a universal feature of every experience. Kriegel and Zahavi claim that for-me-ness is what makes a mental state conscious, and that for-me-ness is a constitutive aspect of all conscious mentality. Here, I discuss the ontological assumptions implicit in this thesis and argue that while for-me-ness may be a universal feature of all experiences 1) It cannot be what makes a state conscious, given that the difference between the phenomenological and the subjective character ought to be conceptual 2) While the thesis maybe explanatorily vacuous, it is descriptively indispensable 3) For-me-ness does not underline the difference between conscious and unconscious mental states 4) It cannot ground theories about the diachronic unity of the self and, 5) It is non-anonymous. The main idea is that contrary to Kriegel and Zahavi's claims, one can hold that the for-me-ness is a universal aspect of all conscious experiences, without holding that it constitutes and explains first-person ontology. The last section of the paper offers a thought experiment to support these claims.

• Ambrus Gergely: Személyes azonosság és az önmagunk téves azonosításával szembeni immunitás (39-50.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Derek Parfit, önazonosság, 2023/1

  A személyek időbeli azonosságának kritériumával kapcsolatos analitikus filozófiai vitákban az utóbbi évtizedekben két nagy hagyomány dominál. Az egyik nézettípus a pszichológiai állapotok folytonosságának és/vagy kapcsoltságának a fennállásában határozza meg két különböző időpontban létező személy azonosságának a feltételét. Egy ilyen típusú redukcionista nézet jelentős kortárs képviselője volt Derek Parfit.1 Parfit elmélete Locke emlékezésre alapozott elképzelését, illetve annak Hume által korrigált változatát fejlesztette tovább...

• Péter Szabina - Bodnár János Kristóf: A jelentés árnyékában - Kelemen István 60. születésnapjára (51-59.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Derek Jarman, film, 2023/1

  Írásunkban Derek Jarman A nap árnyékában (In the Shadow of the Sun) című dialógusok nélküli, kísérleti rövidfilmjére filozófiaként tekintünk...

• Anton Friedrich Koch: Hegel és Heidegger (Ford.: Krivánik Dániel) (60-74.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Heidegger, Kant, Fichte, Schelling, 2023/1

  Az itt következő tanulmány három részből áll. Az első az elméletalkotás azon állapotát hivatott felidézni, amelyről Hegel filozófiai gondolkodása tovább építkezik. Ezen állapot bemutatásakor Kant, Fichte és Schelling elméleteinek néhány aspektusára szorítkozom, hogy a reájuk való hivatkozással a második részben körvonalazzam a Hegel által A szellem fenomenológiájában felvázolt, majd az össz-rendszerében megvalósítani próbált metafizika-kritikai programot. A harmadik részben megkísérlem Heidegger filozófiai alapállását a Hegelével összekapcsolni...

• Anton Friedrich Koch: Metafizika és spekulatív logika (Ford.: Krivánik Dániel) (75-88.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Hegel, 2023/1

  A spekulatív logika Hegel metafizikája, óvatosabban fogalmazva, Első Filozófiája. Az óvatosság mellett két dolog is szól. Először is Hegel kifejt egy Második Filozófiát is, mégpedig reálfilozófiáját. Ennek tárgya a téridő világa - úgy természeti, mint társadalmi vonatkozásaiban -, és apriori elméletként szintén a metafizikához tartozik. Másodszor, a "metafizika" terminus többértelmű. Rendelkezik egy tág, affirmatív értelemmel, s én most ebben az értelemben használtam. Van azonban egy szűkebb, negatív értelme is. E szűkebb értelemben Hegel metafizika alatt a realitás (Realität) legáltalánosabb aspektusainak elméletét érti, amely apriori módon levezethető s ennyiben logikailag szükségszerű, de egyszersmind egyoldalú és inkonzisztens. A spekulatív logika nem egy ilyen értelemben vett metafizika, hanem minden metafizika szisztematikus kritikája és alapvető meghaladása; minden alapvető metafizikai megközelítésmód logikai felépítése és visszabontása.

• Dan Zahavi: Husserl testfenomenológiája (Fordították: Pavlovics Zsófia és Horváth Lajos) (89-101.)

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: Sartre, Husserl, Merlau-Ponty, karteziánus, 2023/1

  Gyakori feltételezés, hogy a test és a megtestesült szubjektivitás fenomenológiai elemzésére csak viszonylag későn került sor, nevezetesen Sartre A lét és a semmi (1943) és Merlau-Ponty Az észlelés fenomenológiája című könyvében, míg a fenomenológia alapítója, Edmund Husserl (1859-1938) kvázi-karteziánus hátterének következtében figyelmen kívül hagyta az említett problémákat. Tanulmányomban célul tűzöm ki, hogy rámutassak ennek helytelenségére és közvetetten demonstráljam, hogy Husserl és a későbbi fenomenológusok között sokkal nagyobb folyamatosság rejlik mint általában feltételezzük...

• 2022/2. 12. évf. 25. szám (előkészületben)

• 2022/1. 12. évf. 24. szám

• Farkas Jácint, Karácsony András, Marosán Bence, Ropolyi László, Michalkó Gábor: Utazás a jó világaiban: A jó kontextusai és konfliktusai

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: etika, egzisztenciális fogyatékosság, üresség, hálólét, internet, jó hely, utazás, turizmus, 2022/1

  A tematikus blokk bevezető tanulmánya a jó és a "jó hely" filozófiai aspektusait a teljesség igénye nélkül vizsgáló, egymással szerves kapcsolatban álló tanulmányok kontextusát körvonalazza. Az írás célja, hogy a szerzők által képviselt megközelítések és látásmódok az utazás tudományára nyissanak új, perspektivikus ablakot, amely sokkal inkább a turizmus kutatási profilbővüléseként, mintsem utazásfilozófiai vizsgálódásokként értelmezhető. A szerzők bíznak abban, hogy a jelen tematikus blokk szűkebb értelemben a bölcseleti, tágabb olvasatban pedig az inter- és transzdiszciplináris diskurzusok elmélyítéséhez, illetve bővüléséhez egyaránt hozzájárul. A jó - akár a keleti, akár a nyugati félteke gondolkodóinak mondanivalóját tekintjük megközelítésünk origójának - elsősorban mint erkölcsi és morális princípium értelmeződik a filozófiai diskurzusokban. Meggyőződésünk, hogy a jó és a rossz egymással való "hagyományos" szembeállítása közel sem adna lehetőséget egy teljesebb kép felvázolására, mivel hermeneutikai szempontból vizsgálódva anélkül is nagyszámú, a jó olvasatára vonatkozó következtetést vonhatunk le, melyek az esetek többségében azonos irányba konvergálnak. A tematikus blokk tanulmányaira a jó világaiban és azok között tett sokszínű szellemi utazásként célszerű tekinteni, amelynek egyik eredője, hogy közelebb visz a napjainkra életformává vált utazói attitűdnek a jó helyek felfedezésében és kialakításában is megnyilvánuló, bölcseleti értelmezéseihez.

• Enesey Diána: Tragikus hős volt-e Szókratész? Kierkegaard a végességről és a végtelenségről a tragikus hős és Szókratész szemszögéből

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: esztétika, drámaelmélet, 2022/1

  Dolgozatom középpontjában a Kierkegaard írásaiban fontos szerepet betöltő tragikus hős és Szókratész karaktere áll. Kettejük összehasonlítását azonban nem az etikumhoz fűződő viszony mentén, hanem a végesség és végtelenség, illetve időiség és örökkévalóság fogalompárjainak segítségével igyekszem elvégezni. A két karakter közötti különbséget a végességhez és a végtelenséghez fűződő viszonyukból körvonalazzuk. Legfőbb kérdésünk, hogy milyen módon törekszik a végesség meghaladására a tragikus hős és Szókratész, s milyen eltérések mutatkoznak meg a törekvéseikben. Másképp megfogalmazva: miben látja az örökkévalóság megnyilvánulását a tragikus hős, hogyan tér el ettől Szókratész örökkévalóságról alkotott képe? Az elemzés során mindvégig központi, a két karakter között határvonalként húzódó fogalom lesz az "általános" fogalma, amely a tragikus hős felől tekintve elsőrendű. Mindebből kibontakozik a "két hős" időfelfogásának eltérése, s az is, hogy tragikus hős volt-e Szókratész.

• Karkusz Patrik Dániel: Leibniziánus aspektusok Charles Bonnet és Denis Diderot természetfilozófiájában

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: újkor, francia felvilágosodás, preformáció, természetfilozófia, elégséges alap elve, 2022/1

  Írásomban Leibniz filozófiájának hatását vizsgálom két francia felvilágosodás kori szerző munkájára, azaz Charles Bonnet és Denis Diderot természetfilozófiájára. Leginkább arra koncentrálok, hogyan hatott Leibniz az említett két szerző fajfejlődési elméletére. Először a Leibniz számára oly fontos folytonosság elvének adaptálását mutatom be, amely azt mondja ki, hogy a természetben nincsennek ugrások. Mint látni fogjuk, ez a szemlélet a lények végtelen láncolata elképzelésben élt tovább a felvilágosodás alatt, és alapvetően meghatározta az arról való gondolkodást, hogyan rendezhetők sorrendbe a fajok egyfajta hierarchia nyomán. A XVIII. században úgy vélték, hogy bármely láncszemtől, azaz fajtól, eljuthatunk egy másikig, lépésről-lépésre követve a lánc bizonyos elemeit, anélkül, hogy jelentős minőségi ugrást hajtanánk végre. Az elmélet alátámasztásában központi szerepe volt az édesvízi polipnak, amelyet átmenetként tartottak számon a növény- és állatvilág között, de már megjelenik az ember és majom közötti kapcsolat fontossága is. Mindezt megpróbálom összekapcsolni a preformáció (eleve megformáltság) tannal is, amely Leibniznél korábban leginkább a Teodíceában jelent meg. A folytonosság elve után a világot jellemző tökéletesség és a jelenségeket (fajokat) illető változatosság problémakörének feltárására vállalkozom, szem előtt tartva Leibniz komposszibilitási elvét is. Itt röviden kitérek Bonnet palingenezis elméletére, amely a fajok tökéletesedésének lehetőségét veti fel számunkra, illetve számot vetek a fajok degenerálódásának lehetőségével is. Végezetül pedig az elégséges alap tételének egy új típusú felhasználására mutatok rá Diderotnál, aki ezt a Leibniz által oly annyira kedvelt elvet, a funkcionalitással köti össze: leginkább azon képességek fejlődnek, tehát csak azoknak van meg az elégséges alapja, amely valamely funkciót látnak el az egyén vagy a faj életének szempontjából.

• Sós Csaba: Montaigne, a (non-)konformista gondolkodó

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: esszé, dinamika, episztemológia, irreális, kockázat, 2022/1

  Egyes értelmezések Montaigne-t a kényelmes élet apologétájának (Pascal), mások a sztoikus beletörődés és kiegyensúlyozottság filozófusának tartják. Az általam elemzett szövegrészek ellenben azt hivatottak demonstrálni, hogy az esszék zavartalannak tűnő felszíne alatt az ellentétek dinamikája működik. Montaigne nem szisztematikusan kifejtett episztemológiai nézetrendszerére ez éppúgy igaz, mint életfilozófiájára. Esszéi egyrészt tele vannak irreálisnak tűnő alakzatokkal, másrészt meglepően gyakran tematizálják a közvetlen megélés kudarcát olyan elemi aktusok tekintetében, mint a szexualitás, a sírás vagy a beszéd. Valamennyi értelmezőjével ellentétben Montaigne gondolkodásának nonkonformista vonásaira, az esszé műfajában rejlő kockázatra és lehetőségekre igyekszek rávilágítani.

• Szalai Miklós: Történelmi materializmus és emberi emancipáció: Marx történelemelmélete és a szocializmusba való átmenet

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: esszé, dinamika, episztemológia, irreális, kockázat, 2022/1

  Marx és a marxizmus mindig is azzal különítette el magát a többi, az általa utópistának bélyegzett szocialista elméletektől, hogy tudományosnak tekintette magát, hogy az általa elképzelt eszményi társadalmat - a szocializmust1 - nem egyszerűen valamilyen morális-politikafilozófiai vagy egyéb értékszempont alapján kívánatosként, hanem történelmileg szükségszerűként fogta fel. A szocializmushoz vezető társadalmi fejlődés marxi elmélete magába foglal egy általános elméletet (a történelmi materializmust), amely arról szól, hogy általában véve milyen törvényszerűségek alapján, milyen szakaszokon át fejlődnek az emberi társadalmak, és egy specifikus elméletet (a kapitalizmus politikai gazdaságtanát), amely arról, hogy konkrétan a tőkés termelési mód miért-hogyan fog fejlődésének egy bizonyos pontján felbomlani és átadni a helyét egy magasabb rendű társadalomalakulatnak: a szocializmusnak. Majdnem mindenki, a marxizmus hívei és kritikusai egyaránt, úgy hiszi: a két elmélet együtt áll vagy bukik: a történelmi materializmusból, mint a történelemre vonatkozó általános elméletből következik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet marxi felfogása is. A jelen tanulmányban azonban nem foglalkozunk a történelmi materializmus, mint a társadalomfejlődés általános elmélete kiértékelésével, hanem - szöges ellentétben a közfelfogással - amellett fogunk érvelni, hogy ha a történelmi materializmus "klasszikus" értelmezései helyesen írják le a történelem törvényszerűségeit, akkor a szocializmus megvalósulása valószínűtlen. Ezután, Debra Satz amerikai filozófus munkásságára támaszkodva kifejtjük a történelmi materializmus egy olyan interpretációját, amelynek fényében a szocializmus megvalósulása, ha nem is történelmileg szükségszerű, de realisztikus perspektíva.

• 2021/2. 11. évf. 23. szám (Konferencia-kötet)

• Hévizi Ottó: A kétfejúségről avagy mi tartott ennyi ideig?

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: kritikai fordulat, klasszikus német idealizmus, felvilágosodás, 2021/2

  Mielőtt szó esne arról, hogy mi a műhorizont, pár szót a filozófiatörténeti horizontról. Hume és Kant szkeptikus-kritikai fordulata után ugyan lezajlott az "abszolutista" (William James) visszacsapás a filozófiában - elég, ha Fichte, Hegel, Marx munkáira gondolunk -, de, ennek ellenére, a 19. sz.-tól mind nyilvánvalóbb lett, hogy a filozófia már a metafizika-kritikai korszak idejét kezdi élni. A kort, ahol a filozófiáknak bizonyos vonatkozásban együtt is lehet igazuk (Schopenhauer, Cousin), és, Dilthey kifejezésével élve, nincs olyan, hogy "a" filozófia, hanem csak filozófiák vannak...

• Mikáczó Alexandra: Friedrich mint absztrakt festő?

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: esztétika, Kant, Caspar David Friedrich, fenséges, absztrakció, képzőművészet, 2021/2

  Jelen tanulmányban arra kívánok rávilágítani, hogy miért célszerű - a szép helyett - a kanti fenséges fogalma felől közelíteni a képzőművészeti absztrakció jelenségéhez. Tézisemet Caspar David Friedrich műveit elemezve igyekszem bemutatni, elsősorban Immanuel Kant Az ítélőerő kritikája című írását felhasználva. Földényi László a festőről írt könyvében rámutat arra, hogy Friedrich festészete inkább nevezhető fenségesnek, mint szépnek, s hogy az igazán "nagy" alkotásokat "a végtelenre irányuló vágy és a végesben való megkötöttség kibékíthetetlensége" hozza létre. Azért tartom célszerűnek Friedrich képeit vizsgálni, mert az alkotó egyrészt szakít az addig hagyományosnak mondható ábrázolásmódokkal, másrészt, mert - bár figuratív festményekről van szó - ezek a képek előre mutatnak a modern művészetben megjelenő különféle absztrakt stílusirányzatok felé. Vaszilij Kandinszkij például Friedrich munkáiban véli felfedezni az absztrakt művészet kezdetét - írja Földényi. Kérdésként merülhet fel, mennyiben nevezhetőek az egyébként kora-romantikus festő alkotásai absztraktnak és bizonyos értelemben modernnek, illetve hogyan állíthatóak párhuzamba olyan alkotók műveivel, mint például Mark Rothko, James Turrell vagy Barnett Newman, valamint, hogy mennyiben idézik elő e művek a fenséges esztétikai tapasztalatát a mindenkori befogadóban?

• Karkusz Patrik Dániel: Disszimuláció Rousseau Első értekezésében

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: etika, francia felvilágosodás, disszimuláció, kardinális erények, 2021/2

  A XVI. századtól kezdődően egy paradigmaváltás történik a reneszánsz morálfilozófiában, ugyanis az ókorból ismert négy sarkalatos erény mellett (bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség) egy ötödik is megjelenik, mégpedig a dissimulatio, azaz az elrejtés, elleplezés kardinális erénye. Előadásom első szakaszában arra koncentrálok, hogy megmutassam, értelmezzem, hogy a reneszánsz gondolkodók (pl.: Castiglione) hogyan is használták ezt a terminust, ami azért különösen érdekes, mert az ókori erényfilozófiákkal szemben, itt már nem arról van szó, hogy csak az lehet morális értelemben jó, ami igaz is, hiszen az elleplezés éppen ennek az igazságnak az elfedése. Röviden bemutatom a politikai, vallási és a köznapi (udvari) disszimuláció közötti különbségeket, illetve kitérek a szimuláció és disszimuláció fogalma közötti sajátos dinamikára is, mivel a két terminus elkülönítése igen nagy fontossággal bír, hiszen már Accetto is megfogalmazta A tisztes színlelésről című szövegében, hogy "azt szimuláljuk, ami nincs, és azt disszimuláljuk, ami van." Mindezeket követően, előadásom második részében, arra koncentrálok, hogy megmutassam, hogy Rousseau a tudományok és művészetek fejlődését az erkölcshöz való viszonyában tárgyaló Első értekezésében éppen ezen paradigmaváltás ellen emeli fel a hangját, éppen a disszimuláció az, ami a természetese és romlatlan erkölcsi állapottól való elidegenedésünk mozgatórugója.

• Trembeczki István: Miért erkölcsi kérdés (is) a környezetvédelem?

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: ökoetika, 2021/2

  A címben feltett kérdés egy gyakorlati megfontolásból származik, amely úgy véli, hogy interdiszciplináris megközelítéssel hathatósabban alá lehet húzni, meg lehet alapozni a fenntarthatóság normatív előírásait a hétköznapi ember és a döntéshozók számára egyaránt. Ebben a felfogásban az emocionális tartalom, a nem-emberi létezők iránti érzelemi viszonyulás és elköteleződés - vagyis a természet szeretete - kiegészül remélhetőleg racionális és pragmatikus érvekkel, amelyek több irányból közelítve meg a problémát, választ adhatnak a környezetvédelem és az etika kapcsolatának mikéntjére.

• Horváth Lajos: A narratív identitás énje és az implicit tudattalan

  Absztrakt Olvasás

  Kulcsszavak: narratív identitás, személyes identitás, empatikus hozzáférés, tudattalan, prereflexív öntudat, önéletrajzi emlékezet, 2021/2

  Absztrakt: A tanulmány bemutatja a Maria Schechtman és Peter Goldie között kialakult vitát a narratív identitás énjével kapcsolatban. Schechtman narratív konstitúció nézete szerint a személyes identitásban bekövetkező szubtilis változásokat is meg kell vizsgálnunk és nem csak az absztrakt gondolatkísérletekkel szemléltetett radikális törések érdemelnek figyelmet. Schechtman empatikus hozzáférés koncepciója egy sajátos múlthoz való viszonyt jelöl és az implicit narratíva fogalma pedig arra keres választ, hogy vajon hogyan él tovább a múlt a jelenben a nélkül, hogy explicit narratívákban vagy epizodikus emlékekben nyilvánulna meg. Schechtman narratív én-koncepciója többrétegű és szorosan összefonódik azzal az attitűddel, ahogy a világot látjuk. Goldie tagadja egy ilyen narratív én lehetőségét és pusztán a narratív én érzetéről beszél, ami kizárólag a nyelvhasználat és az előre vagy visszatekintő narratívák eredménye, de nem rendelkezik prereflexív szerkezettel. A tanulmány Goldie-val szemben Schechtman és Tengelyi László megállapításait követve egy olyan narratív én-koncepció mellett foglal állást, amely reflektálható és nem reflektálható elemeket egyaránt tartalmaz és részben a tudattalan problémáját is integrálja.

• Tánczos Péter: A szubjektív általánosság alaptalansága: A transzcendentális filozófia ontológiai fordulatáról (2021/2)

• 2021/1. szám (TDK dolgozatok)

• Barta Viola: Reflexiók Eugen Fink játékontológiájához (2021/1)
• Kormos Réka: Megértés és belátás: Bogár bárd meséinek útmutatása a Harry Potter regények olvasatában (2021/1)
• Kunkli Emese: Az önfejlesztés és otthonkeresés szerepe Jane Austen utolsó befejezett regényében (2021/1)
• Meggyesi Kata Virág: Az Ödipusz-komplexus és testvérféltékenység megjelenése a magyar népmesékben (2021/1)
• Mikáczó Alexandra: A fenséges és az absztrakció megjelenése a modern és kortárs képzőművészetben (2021/1)

• 2020/1-2

• Horváth Zsófia: Varulven - Farkas az ember (2020/1-2)
• Moklovsky Réka: A maszk mögött - A gótikus esztétika elemei és a női tekintet Gaston Leroux Az operaház fantomja című regényében és egyes adaptációiban (2020/1-2)
• Ladó Beáta: Otthonos otthontalanság Dreamlanden innen és túl. Howard Philips Lovecraft és a kísérteties (2020/1-2)
• Kormos Réka: Az olvasás és az írás mágikus narratívái: Élet- és halálutak Bogar Bárd Meséinek szimbolikájában (2020/1-2)
• Kunkli Emese: A Gyűrűk ura szereplőinek testi-lelki utazása és a hatalom megkísértéséhez fűződő viszonya (2020/1-2)
• Tánczos Péter: The Vice of the Artificial Language and Myth (2020/1-2)
• Varga Rita: A Case of the Exclusion Metaphor - A Question about Tolkien's "Heterotropias" (2020/1-2)

• 2019/2

• Karkusz Patrik Dániel: Teodícea-kísérletek a kora felvilágosodásban: Leibniz és Malebranche (2019/2)
• Metz-Ruszkai Szilvia: The Role of Conscience in Politics Following Hannah Arendt and Soren Kierkegaard (2019/2)
• Pavlovics Zsófia: Idő és emlékezet Az órák című filmben (2019/2)
• Kapusi János: Az Empedoklész-karakter Nietzsche korai gondolkodásában (2019/2)
• Valastyán Tamás: Kritikus viszonyok. Kardos Andrásról (2019/2)
• Koch, Anton Friedrich: A tudás vizsgálata mint e vizsgálat zsinórmértékének tesztje. A szellem fenomenológiájá-nak módszeréről (Krivánik Dániel fordítása) (2019/2)
• Ostritsch, Sebastian: Tanulmányúton a tudat: A szellem fenomenológiája (Krivánik Dániel fordítása) (2019/2)

• 2019/1

• Pólik József: The Burgeois of the Desert (2019/1)
• Zahavi, Dan: Élet, gondolkodás és fenomenológia Bergson korai filozófiájában (Pavlovics Zsófia fordítása) (2019/1)
• Fuchs, Thomas: Testemlékezet és tudattalan (Horváth Lajos fordítása) (2019/1)
• Fuchs, Thomas: "Testet birtokolni vagy megélt testként létezni" (Balázs Katalin fordítása) (2019/1)

• 2018/2

• Bilibok György: Ciorian, mi történik a kétségbeesés tetőfokán? (2018/2)
• Járdán-Bihari Ágnes: Eredetiség és autopszia a digitális kultúrában (2018/2)
• Karácsony Orsolya: A suspense thriller stílusjegyei a Kaméleon című filmben (2018/2)
• Péter Szabina: Bild-Rauschen (2018/2)
• Szummer Csaba – Almási Attila – Iszály Fruzsina: Affectivity and Dreaming Consciousness in Phenomenology and Psychoanalysis (2018/2)

• 2018/1

• Nyeste Zsolt: Human Relations in the Works of Ichiyo Higuchi (2018/1)
• Trembeczki István: Human and Machine Singularity. Philosophical Notions about Transhumanism (2018/1)
• Horváth Lajos: The Minimal Self and the Affective Unconscious. The Role of Retroactivity in the Self-Constitution (2018/1)
• Bodnár János Kristóf, Péter Szabina: Prologue to Nothing. On Béla Tarr’s Prologue (2018/1)
• Kővári Sarolta:Nietzsche, Gerber und die frage nach der Sprache (2018/1)
• Balassa Bence: Gott ist tot. Metaphysics and Phenomenon. Chrisis and Countermovement (2018/1)
• Krivánik Dániel: Schönheit vs. Erhabenheit. Zweckmäßigkeitprobleme (in) der Natur bei Kant (2018/1)
• Krivánik Dániel: Die Wahrheit als Methode. Anmerkungen zum Hegelschen Begriff der Dialektik (2018/1)
• Tánczos Péter: Self, Nature, and the Limits of the Philosophical Subversion. The solitary Rousseau-Interpretation of Friedrich Nietzsche (2018/1)

• 2017/2

• Barcsi Tamás: Változatok a kegyetlenségre. Filozófiai vázlat a civilizáció és az embertelenség néhány összefüggéséről II. (2017/2)
• Takács Brigitta: Buzdítás és vigasztalás az antik római filozófiában avagy az erények és vétkek születéséről (2017/2)
• Gaál Csaba: Az idegenség a zombifilmekben (2017/2)
• Havrancsik Dániel: Alfred Schütz "tudománytana" (2017/2)
• Tikász Gáspár Bendegúz: You're More Powerful Than You Think (2017/2)

• 2017/1

• Barcsi Tamás: Változatok a kegyetlenségre. Filozófiai vázlat a civilizáció és az embertelenség néhány összefüggéséről I. (2017/1)
• Balázs Katalin: A bűn jelentése. A szorongás fogalmában és A halálos betegségben. Az egzisztencia válságának kierkegaardi fenoménjei: bűn, szorongás és kétségbeesés (2017/1)
• Horváth Zsófia: “Jó tett helyébe jót várj…” – avagy a hipotetikus és kategorikus imperatívusz a Grimm-mesékben (2017/1)
• Fejes Péter: A kommentár szerepe Foucault-nál – Kant-értelmezéseinek dramaturgiájával szemléltetve (2017/1)
• Müller Andor: Esszé az értelmi, a testi, és az érzelmi regiszterek kiegyensúlyozott kapcsolatáról, a szerelem példáján (2017/1)
• Markovits Gabriella: A mesterséges intelligencia és pillanatnyi helye a világunkban (2017/1)
• Piller Márton: A módosult tudatállapotok filozófiai relevanciája (2017/1)

• 2016/2

  Romantika

• Antal Éva: Irónia és arabeszk: Schlegel, Diderot és Sterne, a káosz műértői / a káosz-mű értői (2016/2)
• Tánczos Péter: A nyelvileg felfogott kiválóság Friedrich Schlegel és Friedrich Nietzsche “árja-elmélete” (2016/2)
• Hornyák Péter István: Reinhart Koselleck a ‘történelem’ modern toposzának a kialakulásáról (2016/2)
• Péter Szabina: Tövishúzó fiúk. Anamorfózisok Heinrich von Kleist: A marionettszínházról című novellájának mentén (2016/2)
• Szrogh István: Német idealizmus, romantika, elidegenedés… Lukács

• Recenzió

• Tikász Gáspár Bendegúz: Hatékony altruizmus – Két recenzió (MacAskill, William: Doing Good Better: How Effective Altruism Can Help You Make a Difference. New York, N.Y.: Gotham Books. 2015.; Singer, Peter: The most Good You Can Do: how effective altruism is changing ideas about living ethically. New Haven; London: Yale University Press. 2015.) (2016/2)

• 2016/1

  Fenomenológia

• Müller Andor: A filozófia tipológiája és az érzelemképződés filozófiája (2016/1)
• Marosán Bence: Alteritás, fakticitás, passzivitás. Önmagáért-való és másik viszonya Sartre-nál (2016/1)
• Drugas Ioana-Florica: Emotional consciousness at children with ADHD (2016/1)

• Nietzsche és Kierkegaard

• Balassa Bence: A wörthi csatától az Ekevas-ig (2016/1)
• Hornyák Péter István: Nero in Koppenhagen. Selbsterkenntnis und/oder personale identität (2016/1)

• Pszichoanalízis

• Karkusz Patrik Dániel: A pszichoanalízis filozófiai kritikája Karl Popper és Wittgenstein munkásságának keresztmetszetében (2016/1)

• 2015/2

  Bereményi Géza-konferencia

• Horváth Csaba: Az elveszett nosztalgia illúziója (2015/2)
• Győri Zsolt: Hidak és útvesztők. Jegyzetek Bereményi Géza életművéhez (2015/2)
• Szabó Elemér: Jelentések hálójában. Az Apacsok című játékfilm antropológiai megközelítése (2015/2)
• Szrogh István: Tanítványok (2015/2)
• Szűk István: 56-os motívumok Bereményi Géza filmjeiben (2015/2)

• 2015/1

  FENOMENOLÓGIA

• Varga Bálint - Szántó András: Az elme vizsgálata és a harmadik személyű perspektíva - A kognitív tudomány védelmében (2015/1)
• Nemes László: A betegség mint fenomenológiai tapasztalat (2015/1)

• KIERKEGAARD

• Horváth Zsófia: Ádám kétségbeesése (2015/1)
• Fejes Péter: A két Cordélia: Avagy a tragikum visszfény-keresésének revideálási kísérlete (2015/1)

• ÚTJELZŐK

• Barcsi Tamás: Mit jelent megtanulni meghalni? I-II. (2015/1)
• Karkusz Patrik Dániel: Az egyén helye és szerepe Schopenhauer filozófiájában (2015/1)
• Szarka Evelin: "Religión en mi manera" - Az új évezred protestantizmusa Kubában (2015/1)
• Podlovics Éva Lívia: A Heidegger korai filozófiájában rejlő etika és problémái (2015/1)

• 2014/2

  Filmsorozatok

• Orosz Ferenc: Aranymosás. Hogyan jutottunk el napjaink televíziós aranykoráig? 1-11 (2014/2)
• Hutanu Emil: Sorozatuniverzumok, fikciós világtágítási trendek 12-30 (2014/2)
• Puskás István: Élni és meghalni Gomorrában 31-40 (2014/2)
• Bessenyei Csilla: A magyar sorozatgyártás reneszánszát éli? Az HBO Magyarország saját gyártású sorozatai 41-51 (2014/2)
• Surányi Márton: Kicsit keserű, kicsit szürke, de panel. Szomszédok. Néplélektani tanmese és közérzeti teleregény 52-49 (2014/2)

• Zeneesztétika

• Karap Zoltán: Metazene – metaesztétika? avagy a Zaj százéves üzenete 50-76 (2014/2)
• Soós Sándor: Az ókori taoizmus zeneképe 77-92 (2014/2)

• 2014/1

  

• TANULMÁNYOK, ESSZÉK

• Gáspár László Ervin: Poézis, költészet és nyelv viszonya a "progresszív univerzálpoézis" formulájában 1 (2014/1)
• Hajnády Zoltán: A kimondhatatlan poétikája - A pillanatba zárt öröklét, a töredékbe foglalt teljesség 23 (2014/1)
• Horváth Réka: Babits Mihály: Kártyavár - Egy város regénye - Az alkotás regényteréről és kószálójáról 48 (2014/1)
• Bodnár János Kristóf: "Őrült beszéd, de van benne rendszer" 56 (2014/1)
• Horváth Lajos: Melankólia és autenticitás Lars von Trier Melankólia című filmjében 68 (2014/1)
• Magyar Szilvia: A zöld nagy sárkány csak mese! - Rövid értekezés a melléknévi jelzős szerkezetek sorrendjéről 78 (2014/1)

• RECENZIÓ

• Darabos Borbála: Habermas - Esszé Európa alkotmányáról 85 (2014/1)
• Baksa Eszter: A felzárkóztatási politika magyar szemszögből (Nagy S. Gy., Heil P. (szerk.): A kohéziós politika elmélete és gyakorlata) 94 (2014/1)
• Mórocz Gábor: Árnyékok egy görög arcélen (Justh Zsigmond válogatott művei. Szerzői kötetek) 98 (2014/1)

• 2013/2

  

• TANULMÁNYOK

• Karap Zoltán: Krízis és katarzis a problémamenedzsment korában (2013/2)
• Szántó Tamás: A megalapozott metafizikai tudásról (2013/2)
• Tresánszky Dávid: A cogito nyomában (2013/2)
• Nemes László: A filozófiai tanácsadás és a pszichológia (2013/2)
• Kovács Gábor: Önlétrehozás és poszthumán jövendő (2013/2)
• Hornyák Péter: Generáció a fogalomtörténet mérlegén (2013/2)
• Kovács Anita: Rudolf trónörökös (2013/2)
• Szabó Attila: A közfoglalkoztatás mint foglalkoztatáspolitikai eszköz (2013/2)

• RECENZIÓ

• Karap Zoltán: Dialógusban lenni (2013/2)
• Szrogh István: Vitában Hegellel (2013/2)

• 2013/1

• Berdán Zsuzsanna: Homo et natura (Etnomikológiai vizsgálódások az interdiszciplinaritás jegyében) (2013/1)
• Bólya Anna Mária: A tánctudomány és lehetséges határterületei (2013/1)
• Barkó Mária: Esztétikum a reklámokban (2013/1)
• Karap Zoltán: Poul Potts és Kalaf áriája - pragmatista szemmel (2013/1)
• Tóth Máté: Interdiszciplinaritás és kulturológia - Egy nyugati és egy orosz elmélet a posztmodernitásról (2013/1)
• Kovács Gábor: Márkus György tudományfelfogásának változásai (2013/1)
• Soós Sándor: Filozófia és praxis: a shugyó fogalma a japán kultúrában (2013/1)
• Horváth Lajos: Fantazmatikus önaffekció és a jelen pillanat fenomenológiája (2013/1)
• Gáspár László Ervin: A mesterséges intelligencia lehetséges "etikai aspektusa" és határai (2013/1)
• Bodnár János Kristóf: Megjegyzések a 'veleszületett szocialitás', tágabban pedig a 'nature-nurture' "vita" evolúciós pszichológiai megközelítéséhez a késő-wittgensteini gondolatrendszer kontextusában (2013/1)
• Péter Szabina: A műteremből dolgozószoba lett (2013/1)
• Sántha Szilvia: Ha egy nyári délután az Olvasó. - Művészet és művészetfilozófia Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényében (2013/1)
• Sós Csaba: Egy antinómia nyomában - Nyelv, idő, morál és képzelet Rousseau 'Emil vagy a nevelésről' című művében (2013/1)
• Szilágyi Zsolt: A történeti földrajz mint kapcsolattudomány alkalmazása a magyar várostörténet-írásban (2013/1)
• Szabó Edina Rózsa: Rothschnek Olga naplója (2013/1)
• Hornyák Péter István: Diszkontinuitás, fragmentálódás, diszperzitás - néhány gondolat Koselleck emlékezet-felfogásáról (2013/1)

• 2012/2

• Horváth Henrietta: A szabadság megjelenése az alkotófolyamatban. Dalí forma nélküli szabadsága: illúzió és valóság határán (2012/2)
• Karap Zoltán: Reich és az aspektusváltás esztétikája avagy tömeghipnózis a Müpá-ban (2012/2)
• Soós Sándor: A Tigris, a Sárkány., és a zsoltár (2012/2)
• Nemes László: A test és a lélek gyógyítói. Orvoslás és filozófiai terápia az ókortól napjainkig (2012/2)
• Horváth Lajos: Fantazmatikus önaffekció és aktív imagináció - Adalékok a fantázia fenomenológiájához (2012/2)
• Szanyi Ildikó: A német svájci tájnyelvi irodalom válságának és az identitást kifejező dialektushasználat virágzásának ellentmondása napjainkban. A dialektus olvasása és írása Brigben (Wallis) tanuló diákok körében (2012/2)
• Duleba Nikoletta: Az állami gondozás krízisei (2012/2)
• Tóth Judit Gabriella: Kiútkeresési stratégiák az asszimilációs válságból. A kétvölgyi vendek példája (2012/2)
• Tánczos Péter: A romantikus igazság válsága: szép vagy fenséges-e az, ami igaz? (2012/2)

• 2012/1

• Nemes László: A filozófiai kávéház és a nyilvános filozofálás európai hagyománya (2012/1)
• Balázs Katalin: A Vagy-vagy narratopoétikai megközelítése (2012/1)
• Bakonyi Pál: Testtapasztalat és világprobléma a kései Husserlnél (2012/1)
• Tóth Gabriella: A stíluseszközök használatában megnyilvánuló gender alapú különbségek (2012/1)
• Horváth Lajos: Tudomány és miszticizmus - Darren Aronofsky A forrás című filmjének hermeneutikai olvasata (2012/1)
• Kassai Beáta: Ki vagy te, európai? Gondolatok az európai kulturális identitásról (2012/1)
• Mezei Tamás: A teljesítményfokozás bioetikai meghatározása (2012/1)

• 2011/2

  A 2011/2-es szám a 'Metszetek a magyar filozófiai gondolkodás elmúlt 100 évéből' című konferencia átdolgozott anyagát tartalmazza.

• Veres Ildikó: Hiány és létteljesség fogalomkörei a magyar filozófiai gondolkodásban (2011/2)
• Havas László: Elöljáróban: a magyar filozófia 200 évvel ezelőtt (Adalékok Kant magyarországi recepciójához: Rozgonyi József Kant-kritikája) (2011/2)
• Soltész Péter: Komjáthy Jenő költészetének gnosztikus fordulata (2011/2)
• Hornyák Péter István: Prohászka Ottokár – modernség és modernizmus között (2011/2)
• Erős Vilmos: Szabó István ‘ellentörténelme’-i az 1950-es években (2011/2)
• Gyimesi Pálma: Böhm Károly hatása Ifjabb Révész Imre történetelméletére (2011/2)
• Szrogh István: Magyar alkat, magyar hazugság (2011/2)
• Virovecz Katalin: A személyes tudás fogalmának értelmezése Polányi Mihály filozófiájában (2011/2)
• Valastyán Tamás: A metafora függőhídja (Heller Ágnes Kant boldogság-fogalmáról) (2011/2)
• Kelemen István: Lakatos racionalitása (2011/2)
• Rácz Sándor: Erkölcsi érvelés és politika (2011/2)
• Pólik József: Az agitátor Lukács (2011/2)
• Sántha Szilvia: A művészet mint más-valóság gondolat a 20. századi magyar esztétikában (2011/2)
• Karap Zoltán: Hamvas és a modern művészetek tradicionalista olvasata (2011/2)

• 2011/1

• Soltész Péter: A magyar Nietzsche-recepció kezdetei: Schmitt Jenő Henrik, Fülep Lajos és Brandenstein Béla (2011/1)
• Mezei Tamás: Az embergép (2011/1)
• Karap Zoltán: Cage és a zene ‘nyelvi fordulata’ (2011/1)
• Hornyák Péter István: M S mester törökje – Adalékok egy ikonográfiai rejtélyhez (2011/1)
• Sántha Szilvia: A kertész-mentalitás és a tudományos-technikai fejlődés nyomán felvetődő etikai problémák disztópiák tükrében (2011/1)
• Kőmüves Sándor: Az intézményi művészetelmélet pragmatista kritikája (2011/1)
• Kőmüves Sándor: Bioetika – elmélet és gyakorlat (2011/1)
• Soós Sándor: Anyag vagy energia? – A kínai kultúra “csi” fogalma (2011/1)

• 2010/1

• Kőműves Sándor: A művészetvilág hatalmi aspektusa (2010/1)
• Prancz Zoltán: A keresztény vallás mint megismerés és az elrejtőzködő Isten eszméje Pascal Gondolataiban (2010/1)
• Soós Sándor: Megjegyzések a megalkuvást-nem-ismerő idealizmus iskolájának terminológiájához (2010/1)
• Szekrényes István: Egy apolitikusan felfogott élet esélyei (2010/1)

Könyvek